Az ausztrál gyermekorvos, Priscilla Dunsten több mint 20 éve kutatja a korai gyermekkori hangokat (3-4 hónapos életkorig). Különböző nemzetiségű csecsemők ezrei vettek részt kísérleteiben. Priscilla úgy véli, hogy az elsődleges reflex hangok nemzetköziek.
De 4 hónap elteltével a gyermek olyan hangokat ad, amikkel már kommunikálni akar, és kevésbé van köze a fizikai igényeihez. Priscilla megnyitotta a saját iskoláját, melyben arra tanítja az ifjú szülőket, hogy megértsék gyermekeiket. Úgy gondolják, hogy a hangok időben történő felismerésével megakadályozható, hogy a gyermeknek sírnia kelljen.
– „Enni kérek!” Ilyen hangot akkor hallunk a gyermektől, amikor a gyermek a nyelvét a szájpadlásához nyomja, amit a szopóreflex generál.
– „Most ki fogok törni!” Ez a hang akkor keletkezik, amikor a levegő elhagyja a nyelőcsövet, és a gyermek megpróbálja visszatartani azt.
– „Aludni akarok, fáradt vagyok!” Az ajkait összezárja, vagyis az ásítás első jeleit produkálja, miközben a baba ilyen „fáradtság hangokat” ad.
– „Ez kényelmetlen számomra!” A kellemetlen tapintási érzések a gyermeket arra késztetik, hogy mozogjanak, „beszéljenek” a kezeikkel és lábaikkal. És amikor a szája nyitva van, akkor ilyen hangokat hallunk.
– Gyomorfájás, bélgáz. Amikor a gyermek gyomra felpuffad, az szeretne megszabadulni ettől a fájdalomtól. Megpróbál úgy kilélegezni, hogy ez bekövetkezzen és közben ilyen hangokat ad, amik azonban kissé torzultak, és nyöszörgésszerűek.
A harmadik eszköze a picinek a mozgás, amivel rengeteget elárul, ha „jól” figyeled! Kattint és olvasd!