Rab László: hazaárulók, kútmérgezők – Megnéztem, vidékütt mi a helyzet

Minden a Minnerstájsz vágyai szerint alakul, gyalázzák egymást az ellenzékiek, s bevetik a jó öreg hazugságokat ellenfelük ellen. És azt ígérik, a választás után majd egymás vállára borulnak, menetelnek tovább az ördög ellen. Megnéztem, vidékütt mi a helyzet. Rab László szŰrreál összefoglalója a 41-es hétről.

Vannak még itt bizonytalanok?

A legjobb ez a hazaárulás. Márki-Zay polgártárs volt szíves alkalmazni, és sokat látott, sokat tanult értelmiségi barátaim úgy ugrottak rá, mint tyúk a takonyra. Aztán pedig kiírták az üzenőfalakra, hogy kire szavaztak. Mintha engem ez befolyásolt volna. Mindig voltam annyira szemérmes, hogy titokban tartsam jelöltemet, most se sikerült ebből a nyugalmi állapotból kizökkenteni.

Csak annyit láttam az utcsó héten, hogy nem kell a drága ellenzékieknek a Fideszhez szaladni, ha egyszerű, hétköznapi gyűlöletre van szükségük, megoldják azt házon belül. S úgy győzködtek arról, hogy Dobrev vagy Márki-Zay az épeszűbb-e, mintha most dőlne el a világ sorsa.

Vidékről vetettem rá kökény szemeimet az előválasztás befutójára

Vidékütt, ahogy Hovanyecz László mondta a régi Népszabi szerkesztőségben, a helyzet változatlan, készül a nép az orbáni krumpliosztásra, Lonci bácsi és Manci néni felkészülten várja a próbálkozásokat, hátha bizonytalanoknak nézik őket, s valaki kipótolja a spájzban a celofántot a megpenészedett körtebefőttön. Magyarul: nincs az a Márki-Zay vagy Dobrev Klára, aki Lonci tatáékat kimozdítaná és elbizonytalanítaná. Hatvan fölött már senkit nem lehet megingatni, ami pedig negyven vagy harminc alatt van, keresd a Spotify-on vagy a külföldi munkavállalók Facebook-csoportjaiban.

Vidékütt csönd van. Lehet ugyan remélni, hogy vihar előtti, de nem szeretnék csalóka reményeket ébreszteni, nincs ilyen.

A Minnerstájsz nagyon jól tudja, hogy a vidéki, egészen pontosan a tízezer fő alatti kistelepülések népe elvan vele, s eltűri neki azt a sok szemétséget, amelyet Budapest és a modern Magyarország ellen elkövetett. Ha valamit el kell magyarázni, ott van az M1 meg a Kossuth Rádió, fölösleges itt szétszakadni azért, hogy Dobrev vagy Márki-Zay legyen a befutó. (A héten mindkét ellenzéki jelölt meg volt arról győződve, hogy a Fidesz rászervezett ellenfelére, és parancsba adta, hogy menjenek a Fidesz-nyugdíjasok szavazni, hogy a végén az Orbánnak kedves jelölt fusson be. Dobrev arra gyanakodott, hogy Márki-Zayt favorizálták, emez pedig a kezdetektől azt fújja, hogy Klára a Minielnök aduásza, reá, pontosabban Gyurcsányra van kihegyezve a kampány.)

Ezt várja a vezetőség

Apropó nyugdíjasok. Több vidéki településen azt láttam, hogy viszonylag egyszerű a Fidesz-kampány. Ott áll a gyurcsányozós, sorosozó plakátok mögött három-három idős úr vagy hölgy, a kutya oda nem megy hozzájuk, a fiatalok ugye eleve nem mehetnek, mert Ausztriában, Hollandiában tanulnak és dolgoznak, csak és kizárólag azok merik megközelíteni őket, akik vagy dohányboltot kaptak az elmúlt tíz évben, vagy pedig munkájuk van Mészáros Lőrinc valamely földbirtokán, erőművében, futballcsapatánál, és rendszeresen igazolniuk kell a hűségüket közösségi médiás fotókkal. Például ahogy állnak a Fidesz-stand előtt, és békésen kommunistázva gyurcsányoznak. Ezt várja ugyanis a vezetőség.

Gyér az érdeklődés, mert a kutya se kíváncsi már a sok idióta gyurcsányozásra, de azért az, hogy esetleg véletlenül majd megjelennek a Tisza-tó partján a sorosista négerek, és kifogják a tóból az összes éjjelrabló harcsát, hogy elvigyék Afrikába, megül, hat.

A bevándorlóktól való félelem akkor is működik, ha vidékütt már csak egyetlen normális kereskedő tart nyitva (a kínai), s ez olyan ütőkártya, melyre a díszes ellenzéki jelöltek is szívesen hivatkoznak. Ne jöjjenek ide falucskánkba a négerek s a kínaiak (azok mondjuk úgyis jönnek, mert bevándorlókötvényt vesznek Rogán Tónitól, oszt kész), nehogy rátegyék a kezüket Poroszlón meg Tiszafüreden a potykákra, az őshonos csukákra, mert akkor nekünk végünk van. Ezzel egyébként az ellenzéki jelöltek is szívesen riogatnak, bízva a magya rembör ősi félelmére, mely a szerecsenekre vonatkozik (a szerecsen az a szaracén, megvan?). Köszöntöm önöket és Manci nénit is, Falucskai Ivett vagyok, elmondom pár másodpercben, mi a stájsz a négerekkel, Soros György küldi szét őket a világban, aki pedig egyenlő Dobrev Klárával, ne higgyenek Márki-Zaynak, aki szárnyas Fifi akar lenni, köszönöm a figyelmet, jövök újra a meccs szünetében, szép vagyok.

A kutya se kíváncsi az ótvaros, unalmas szövegekre, amelyek a Fidesz-standokon tűnnek föl, mégis újra és újra meg tudják szólítani a vidéket, s el tudják hozni a szavazatok többségét a kistelepüléseken.

Ezt a rejtélyt próbáltam megoldani, miközben bánatosan lapátoltam a harcsapaprikást túrós csuszával, közben rajta tartottam az ütőerem az előválasztásos harc kútmérgezésén (képzavar tőlem – RL). A hazaárulás után ugyanis a másik nagy kedvencem a kútmérgezés. A propaganda mindig visszatérő kedves formulája ez. Azt, hogy az ellenfél vérszívó (az különben), nem merik mondani. A vérnősző barom se alkalmas lejáratásra, mert meg kéne magyarázni, arra pedig nincs idő. Esetleg még a csikólátás (Borkai) vagy a bimbóleszakítás (Keleta) és az ereszcsatorna-MÁSZÁS (Szájer) lehetne olyan motívum, amivel hatni lehet, de ezek bonyolult tudattartalmak, csak Falucskai Ivett tudná huszonnyolc másodpercben elmagyarázni. Mennyivel használhatóbb jobb és baloldalon egyaránt a kútmérgezés. Jön az ellenfél – vidékütt vagyunk –, s BI58-at szór a kerekes kút vizébe, amitől nyomban kihal a fél falu, EZÉRT kell a REND-re és a BOLDOGSÁG-ra szavazni, áldás, békesség, testvéreim.

Bűzlő istálló

És akkor az áldás. Most vége a gyalázkodásnak, Márki-Zaynak szőrös a háta, Dobrev Klárának patája van. De jövő héten valamelyikük Puttóként mosolyog majd ránk, gyűlölködő barátaim és ismerőseim többsége pedig azt fogja harsogni, hogy „Nem hagyjuk!”.

A Népszabadság bezárását se hagyták, a vidéki állami földek hazalopását se hagyták, a sajtó, a bíróságok, az egyetemek lenyúlását se tűrték. Arra kérnek majd, álljak be a győztes mögé, ez az egyetlen hazafias tett, felejtsem el azt a sok disznóságot, amelyet a kampány hevében megengedtek maguknak, ne lebegjen más cél a szemem előtt, mint a bűzlő orbánista istálló kisöprése.

Én pedig ott ülök majd egy üres tányér mögött, rajta harcsapaprikás-maradékkal, s arra készülök, hogy visszamenjek Budapestre. Megjegyzem, annyi redvás, tetves, járhatatlan út nincs ám vidékütt (mert megcsinálta Lonci bácsinak a fineszes polgármester), mint mondjuk a Rózsadombon vagy a Szilágyi Erzsébet fasoron. Az utolsó tanyán is járható utakat találunk frissen aszfaltozva, na jó, csak egy-két olyan megye a kivétel, mint például Heves, ahol Egerben mindig kifosztják a bőségszarut.

De úgy általában nyugalom van vidékütt, nagyon nehéz lesz fölborítani, kútmérgezéssel nem fog menni, modern választási taktikával vehető csak be egy-egy falu vagy kisváros. Azt kívánom, hogy a 106 körzetből igen sokban sikerüljön. És akkor majd az adja az új minielnököt, aki ezekből a legtöbbet megszerzi. Nem dőlt tehát el a sorsunk végérvényesen. Márki-Zay szép szavaival élve épp csak elindultunk a vágóhíd felé.

Ez volt a szikrázó 41-es, jöjjön a bárgyúbb 42-es. Vége a Vadászkutya Világkiállításnak, lehet kihirdetni a koronavírusos karantént. Úgyis jön október 23-a, a cél, hogy maradjon otthon a sok kútmérgező.

Kapcsolódó

 

Rab László: hazaárulók, kútmérgezők - Megnéztem, vidékütt mi a helyzet

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük