Gábor György: Hogy mi van? - Egy "hatóságilag" törölt poszt és ami mögötte lehet (van?) - Városi Kurír

Sorting by

×

Gábor György: Hogy mi van? – Egy “hatóságilag” törölt poszt és ami mögötte lehet (van?)

Gábor György filozófus, jó szokásához híven most is elemelkedett a hétköznapok talajáról, amikor a nagyon is sárba ragadt Parragh László legújabb agymenésére reagált, a maga kesernyés, de nagyon élvezetes stílusában. A bejegyzést a Facebook törölte, de…..

Hirdetés

“Miután a Facebook, nyilvánvalóan egy szorgos kétkezi viceházmesteri bejelentést követően letiltotta azt a posztomat,

amelyben hangot adtam a pedagógusok iránti szolidaritásomnak, s nemtetszésemet fejeztem ki Parragh Lászlónak a pedagógusokkal szembeni mélységes tudatlanságról és cinizmusról tanúskodó megjegyzése miatt, a letiltás tényét a Facebookon megemlítettem. Ezt követően, hálás köszönet mindannyiotoknak, szinte szabályos ellenállási mozgalom vette kezdetét, s akinél még megvolt az eredeti poszt, azonnal megosztotta. Voltak, akik külön kérték, hogy küldjék el nekik a szöveget, mert azt azonnal sokszorosítják, megosztják, továbbküldik. Rettenetesen megható volt ez a gyors reakció valamennyiötök részéről, köszönöm szépen!
Hasonlót érzek, mint amikor a nyolcvanas években, életem első publikációja végre megjelenhetett, ám szigorú szerkesztői elhatárolódástól kísérve. Sosem volt annyi olvasóm, mint ekkor: még azok is megvették a folyóiratot, akik máskor nem szokták: egy Kádár-kori szerkesztői elhatárolódás nagy reklámot jelentett. Most valamennyiötök figyelmessége mellett a Facebook-cenzúrának és a feljelentőnek köszönhetem, hogy a letiltást követően, s ennek ellenére ennyi emberhez eljutott a szöveg.

Tényleg visszajutottunk a Kádár-érába. Vagy inkább még előrébb. Vagy még talán annál is előrébb.”

-írta a filozófus közösségi oldalán. Íme a véleményposzt:

“Az a helyzet, hogy akiket szexuális erőszak ér,

az mind megérdemli, mert rövid szoknyát hord, netán kibontott hajjal jár, esetleg túl nagyok a keblei, vagy éppen ellenkezőleg, ráadásul minek ment oda és így tovább.
Az ukránok is megérdemlik a sorsukat, naná, de még mennyire, elvégre nincsenek is, mégis úgy tesznek, mintha lennének, aztán csodálkoznak, ha jön a baj, s hogy Putyin gyilkolja őket, persze csak azért, hogy a legnagyobb jószándékkal és jóakarattal bebizonyítsa az abszolút objektív igazságot, hogy ukránok márpedig nincsenek is, vagy ha mégis vannak, akkor majd ő tesz róla, hogy ne legyenek.
Most pedig jött a mai magyar mezőnyben is szemet szúró módon a teljes intellektuális nihilbe és setétségbe hajló Parragh László, aki annak a merőben új, empirikus talapzaton nyugvó megfigyelésének adott hangot, hogy „a tanárnak ott a szabad nyár, délután négykor hazamehetnek”, szóval minek is járna nekik több pénz, különben is egy tűzoltót az adrenalin-löket motiválhat.

Hogy mi van? Ennyi van….

Parragh, merő jóindulatból elhallgatta, hogy a paidagógosz délután négykor beül az iskola előtt parkoló Maseratijába, s alig várja már, hogy a föci, a biosz, a matek vagy a töri órák után végre odahaza alámerülhessen szerényen visszafogott, de kétségtelenül elegáns franciakertjének feszített víztükrű swimming pooljában, különféle koktélokkal a kezében, míg a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, nevezett paidagógosz házi rabszolgája kijavítja a százharminckilenc iskolai dolgozatot, megtartja a szülői értekezletet, beszél Józsika, Sanyika, Marika és Évike apukájával, s Bélus, Csöpi, Terike és Robika anycikájával, aztán Parragh rabszolga elkészíti a holnapi reprezentációs anyagot, felkészül a swimming poolban még mindig önfeledten fürdőző tanár helyett az órákra, olvas, halad az új szakirodalommal, hogy ne a tanítványoktól tudja meg, mi az új dörgés a fizikában, a biológiában, a kémiában, a történelemben, és már hipp-hopp, el is telt a nap, a tanár észre sem vette azt a néhány órát a feszített víztükrű medencében, ám Parragh rabszolga még mindig a matekkal tökölődik, meg az osztálykiránduláson töri a fejét, meg holnap értekezlet, meg több óra helyettesítés, ugyanis néhány marha kolléga elment az iskolából, mivel nem szeretik, ha szakmányban alázzák meg őket, erőszakot követnek el rajtuk, kicsit leköpik és leokádják mindet, pedig megérdemlik, minek hordanak átlátszó tüll ruhát, férfi és nő paidagógosz egyaránt, hát ne csodálkozzanak, s legközelebb majd lesznek szívesek nem az iskola előtt leparkolni a BMW terepjárójukkal, avagy a titkosszolgálatokért felelős minisztertől tartós használatra megkapott helikopterükkel.

És a nyári szünetre nem csak azért van szükségük,

hogy az őszi, téli és tavaszi embertelen és semmibe vett napi 32 órás robot idejét középarányosan visszaállítsák a napi 24 órás menetidőre, hogy valahogy kijöjjön nekik is az évi 8.760 óra, máskülönben számukra az év körülbelül 11.327 órából állna, hanem azért is, hogy megpróbáljanak valamelyest regenerálódni az olyan elviselhetetlen, merőben aszociális, kezelhetetlen, felfelé örökösen stréberkedő és nyalakodó, lefelé a kisebb és gyengébb osztálytársaikat agyba-főbe püfölő, szellemileg kissé visszamaradott lurkóktól, s azon lenni, hogy felnőtt korukra ne váljanak ezek olyanná, mint Parragh Lacika.

Kapcsolódó

Hirdetés
átver
A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

3 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.