Az egyház kétezer éves, nem szorul rá a politika gyámolítására – tartja Hodász András, az Angyalföldön szolgáló plébános, aki a mai magyar társadalom legnagyobb rákfenéjének azt tartja, hogy kiölték az emberekből a párbeszédkészséget, és hogy sok mai tizenéves, aki ebben nőtt fel, úgy hiszi, amiben él, az a demokrácia.

“Nem baj, ha nem értünk egyet, az a baj, ha nem tudunk beszélgetni ….”

A plébános megfogalmazta, nem bánja, hogy szerepet vállalt abban a televíziós műsorban, amelyben a homoszexualitás gyógyíthatóságáról volt szó, és hatalmas hullámokat vetett:

“Ma Magyarországon többek között a nyílt, barátságos és toleranciára épülő párbeszéd hiányzik leginkább. Nem baj, ha nem értünk egyet, az a baj, ha nem tudunk beszélgetni egymással. Az adás után többen megkerestek a Facebookon, e-mailben, két-három ember el is jött hozzám a plébániára, érintettek is – és beszélgettünk. Ők elmondták, hogyan látják a kérdést, és elmondtam én is. Remélem, legalább ebben tudtam tenni valamit: megindult a párbeszéd.”

Akkor most Orbán Viktor keresztény, vagy türk?

“…..Magyarországon tízmillió emberből 700 ezer jár vasárnaponként templomba….”

Szóba került, olyan ország vagyunk-e, amelyben sok, sőt nagyobb számban él a hitét gyakorló, vallásos ember, tényleg keresztény ország lennénk-e:

“…..Magyarországon tízmillió emberből 700 ezer jár vasárnaponként templomba. Nem csak a katolikusok: ebbe már minden keresztény felekezet beleértendő. Ilyen értelemben nem vagyunk keresztény ország. De: keresztény gyökerű társadalom vagyunk? Igen. A keresztény etika határozza meg a társadalom működését? Többé-kevésbé. Habár ott van például az abortusz, ami legális, miközben az alaptörvény ennek ellenkezőjét tartalmazza. /……/ ” Ott, ahol az szerepel, hogy a magzat életét, a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. De ebbe a védelembe vajon belefér a magzatelhajtás? “

“…ha azzal jönne valaki, hogy nincs abortusz, nincs eutanázia, azt a netadóhoz hasonló felzúdulás követné…”

Elmondta, mit gondol arról, hogy lehetséges ez ma Magyarországon, vagy tágabban véve Európában keresztény országot építeni. Másként fogalmazva: volna esélye a kereszténységnek arra, hogy tömegek álljanak mellé:

“Azt hiszem, hogy – ahogy már az abortusz kapcsán említettük is – demokráciában ez nagyon nehéz, mert ha azzal jönne valaki, hogy nincs abortusz, nincs eutanázia, azt a netadóhoz hasonló felzúdulás követné, és az illetőt leváltanák. Ennek ellenére lehet az irányba lépéseket tenni, hogy minél több valósuljon meg a keresztény alapú tanításokból. “

Semjén: a legjobb, ha a pénz az egyházaknál van! – fenébe az oktatással, egészségüggyel, kultúrával, tudománnyal….

“… ha sok disznóságot mintegy a kereszténység nevében követnek el, akkor sokan mindezt a kereszténységre fogják vonatkoztatni… “

Szóba került az is, hogy a politika előszeretettel alkalmazza a “keresztény” kártyát. Kitért arra, hogy ezt az egyház számára jónak, vagy inkább károsnak tartja-e:

“Szerintem inkább veszélyes, a magam részéről nem annyira örülök ennek. Az természetesen jó, ha a keresztény értékek érvényesülnek a politikában, hiszen az egyháznak, a Bibliának is van társadalmi tanítása, ami szerintem kifejezetten pozitív, és sokkal kevésbé valóságtól elrugaszkodott, mint sokan gondolják. Mégis: ha egy politikai garnitúra lépten–nyomon a kereszténységre hivatkozik, akkor nagyon lényeges lesz, hogy közben mit csinál.” /……. / ” Azt állítom, hogy katolikus vagyok, de közben lopok, csalok, hazudok és egyéb gazságokat követek el. Ezek az bűneim – az emberek azonban az egész közösségemet fogják mindezzel azonosítani. Vagyis úgy vélik majd, hogy ha ez az ember ilyen, akkor a katolikusok is ilyenek. A párhuzam áll a politikára is: ha sok disznóságot mintegy a kereszténység nevében követnek el, akkor sokan mindezt a kereszténységre fogják vonatkoztatni. “

Teoretikusan: az egyház bármit elmondhat!

Kitért arra is, hogy megtehetné-e az egyház, hogy markánsabban mond véleményt bizonyos társadalmi kérdésekbe. Megfogalmazta ezzel kapcsolatban, hogy a nagypolitikai játszmákba nem lát bele, nem tudja, milyen kimondott vagy kimondatlan alkuk dolgoznak esetleg a háttérben:

“Teoretikusan viszont úgy gondolom, hogy az egyház bármit elmondhat. Elég erős ugyanis ahhoz, hogy maga hirdesse a saját igazságát, ehhez pedig nincs szüksége a politikára. A katolikus egyház kétezer éve létezik, – jóval régebb óta, mint akár maga Magyarország. Én mindenesetre így is működöm: kimondom, amit gondolok, amitől sokan sokkot kapnak, de ezt minden további nélkül megtehetem, és még soha nem szólt rám senki, hogy hagyjam abba. Másfelől fontosnak tartom, hogy ne csak hőzöngjünk, háborogjunk, tehát ne tudjunk le dolgokat azzal, hogy másokra mutogatunk. “

Migráncsozás a szószékről! Nem hiszek a fülemnek…

“… dühös vagyok azért, ami ma nálunk van…”

Megfogalmazta, szerinte lehet lépéseket tenni azért, hogy minél több valósuljon meg Magyarországon is a keresztény alapú tanításokból. Elmondta, mit gondol a kormány lépéseiről, mennyiben van a szavak és cselekedetek között összhang:

“Ha én dühös vagyok azért, ami ma nálunk van, többek közt épp ezért vagyok az: itt a mi álmainkat lopták el. Annak az esélyét, hogy lassan, meggyőzéssel, párbeszéddel, lépésről, lépésre, ha nem is mindjárt megvalósítsuk, de legalább közelítsünk a valódi kereszténységhez. Ismétlem: a valódihoz. Amelynek része a már ugyancsak említett párbeszéd. “

“….választott politikusaink egyszerűen nem hajlandók válaszolni a kérdéseinkre…”

Úgy véli, szinte már fel sem tűnik, de nem normális dolog, hogy Magyarországon hosszú évek óta nincsenek igazi politikusi viták:

“Hogy a választott politikusaink egyszerűen nem hajlandók válaszolni a kérdéseinkre. Vagy, ami még rosszabb és még megalázóbb, szándékosan félreértik őket. Lásd az elhíresült “boldog karácsony” kívánságot. És ez a politikusi mentalitás tökéletesen leszivárog közösségeink legmélyebb szintjeire is – érdemes megnézni egy – egy interneten vagy akár élőszóban folytatott vitát ma két magyar ember között. Amikor a hittanosaimmal olykor elmegyünk sörözni, és beszélgetünk, természetesen eszem ágában sincs megmondani, hogy kire szavazzanak, vagy kit találjanak szimpatikusnak, arra azonban mindig felhívom a figyelmüket – mivel ők már ebbe születtek bele–, hogy semmiképpen se higgyék, ilyen egy igazi demokrácia. Ahol ennyire nem létezik párbeszéd. “

/Az interjú teljes szövege a Magyar Hang 2019. március 29.— április 4. számában olvasható./

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét