Kerítésen innen
Hungarikum! Ha külföldre ír levelet, írja rá: „kijelentem, hogy a levél kizárólag magánjellegű információkat tartalmaz!”
Megdöbbentő, hihetetlen, felháborító – ki-ki válasszon magának, vérmérsékletének megfelelő jelzőt az alábbi történetre, amit közösségi oldalán osztott meg egy külföldi barátaival levelezni szándékozó polgártársunk 2023 Magyarországáról.
„Megdöbbentő, ami ennek a kis karácsonyi üdvözlőkártyának postára adásakor történt. Alig akarom elhinni…
Klári rajzol. Ő minden szülinaposnak, névnaposnak minden üzenethez rajzol egy-egy kis képet, azt küldi el a facebookon néhány üdvözlő szó kíséretében. Most rajzolt tucatnyi képet karácsonyi motívumokkal, szabvány levelezőlap méretű kártyákra, és ezek hátoldalára került az üdvözlőszöveg, és az aláírásaink. Borítékba rakta, és délután elment a postára, feladni a leveleket. Egyik unokatestvére Nagy-Britanniában él, Walesben. A neki címzett borítékot a postai dolgozó visszaadta, és kérte ráírni azt a szöveget kis betűkkel a boríték címoldalára, dátummal és aláírással, hogy:
„Kijelentem, hogy a levél kizárólag magánjellegű információkat tartalmaz!”
Hogy mi van?
És ha beleírtuk volna, mennyibe kerül most egy kiló disznóhús, akkor bűncselekményt követtünk el? Ne nevess ezen, az ’50-es években ilyen levelekért börtönbe zártak embereket, akik megírták épp a hús árát az akkor ellenséges Jugoszláviában élő rokonaiknak. Rákosi Gergely döbbenetes írásaiban (pl. a „Tigrisugrás” c. kisregényében sokat írt erről). Őszintén megdermedtem, amikor Klári hazatérve elmesélte.
És nevezzetek huhogónak, de én ebben az új törvénynek, és az annak alapján felállított nemzeti számonkérő széknek a jéghideg szelét érzem fújni…
A szuverenitásvédelminek nevezett gumitörvényre gondolok, és mindarra, amit gondolkodó emberek szerte Európában elképedve olvasnak ki belőle, illetve hogy mert gumiparagrafusokban írták meg, bármi megtörténhet, bárki ellen vizsgálatot kezdhetnek, akinek szavaiban valami nemzeti szuverenitást sértő gondolatot vélnek felfedezni. Félelmetes következtetésekre jutottam. De ne mondjátok, hogy ok nélkül! Az egyik következtetésem az is, hogy „ennyire félnek ezek a gazemberek?”
A nemzeti magyar posta kussol, akarom mondani nem reagál….
„Egy poszt utóélete.
Pár napja írtam a postai abszurdról, hogy rá kell írni a borítékra, ami külföldre megy (nem EU-s országba), hogy miről van szó a levélben. Kaptam sok üzenetet ismerősöktől, családtagtól is, aki ugyanezt tapasztalta már régebben is. Akitől nem kaptam, az a Posta.
Pedig én elvárom, hogy közzétegyék azt a rendelkezést, amelyre hivatkozva a levélfeladásnál megalázó dologra kényszerítik a feladót. Ma valaki a Dunántúlról megérdeklődte, valós-e a történet…
Azt tanácsoltam, írjon egy borítékot kitalált londoni címre, névre, írjon feladónak bármi nevet, és adja a postáskisasszony kezébe feladási céllal. Ha igazat írtam, máris kap egy felszólítást és egy golyóstollat…de ez miért nem jut magától eszébe?”
Szerző
