Tegnap az elsők között foglalkoztunk azzal a nemtelen sajtótámadással, ami egy szociális munkást, -akinek jelen esetben elhanyagolható, hogy az édesapja Gyurcsány Ferenc- ért a lakájmédia részéről. A történet olyan mocskos, hogy vissza kell térnünk rá.
A gazember-maratonin Gyurcsány Ferenc gyermekébe is páros lábbal rúgtak egyet.
Kötelezném az összes szarházit, akik az Iványi Gáboréknál dolgozó Gyurcsány Annát minősítgetik, hogy minimum egy napot töltsenek el a fedél nélküli emberek között.
Menjenek a hajléktalanok közé, és nézzenek szembe az elesettekkel, a nyomorba taszítottakkal, és mindazokkal, akik nem önszántukból lettek hajléktalanok.
Legyen bátorságuk szembenézni a valósággal pontosan ugyanúgy, ahogy ez a fiatal lány teszi.
Tudom, eszük ágában sincs ezt megtenni, mert ahhoz nem elég bátrak, ahhoz sem eszük, sem szívük nincs.
Hamarosan két éve lesz annak, hogy a kormány a hajléktalanokkal szemben kreált egy irgalmatlan törvényt. Olyat, amely kiradírozza a keresztényi könyörületet, a nincstelenek felemelését és az emberséget. A törvénnyel párhuzamosan azt is megtapasztalhattuk, hogy nem csak a fedél nélküliek és a rászorulók jelentenek számukra üldözendő célpontot, hanem az őket segítők is. Ez az év különösen rávilágít erre.
Oltalom Egyesület, Igazgyöngy Alapítvány és azok a civilek, szakemberek, akik még őrzik a humánum kicsinyke szigeteit, akik az éhes, fázó, beteg, kisemmizett embereknek kezet nyújtanak, őket ez a kormány ellenségként kezeli. Gyurcsány Annát is, és a hozzá hasonló fiatalokat is.
Mindannyiunk, akik nem kérünk a gyűlöletből, a kirekesztésből, mindannyian célpontok vagyunk.
Szabadavélemény?
2021.03.11 06:28 at 06:28
Ilyen háttérrel piárfogásként bárki vállalná… De sokan nem ilyen háttérrel teszik dolgukat!